Nagyon rég nem posztoltam a kisasszonyról, mert ugye túl vagyunk már a forog, feláll, jár és kimondta az első szót időszakon. Ettől függetlenül rengeteget fejlődik csak már másként, nem a mozgása, hanem a kis személyisége, értelme nyiladozik. Nagyon komoly beszélőkéje van, sokat és nagyon választékosan tud beszélni. Olyan a szókincse ami félelmetes. Ezen felül a meglátásai is nagyon szívbemarkolóak tudnak lenni.
Az utóbbi időben kicsit kénytelen voltunk bekeményíteni, mert nagyon a fejünkre nőt. Persze nem térdepel kukoricán és a kikapsz szót sem ismeri, csak sűrűbben mondtunk neki nemet. Szombaton nem akarta megenni az ebédet, de mondtuk, hogy muszáj lesz, mert nem kap mást. Azért bepróbálkozott egy kis édességért. Mikor nemet mondtunk, akkor el kezdett sírni és az apja lábát átkarolva hüppögve, könnyes szemmel megjegyezte, hogy mi eddig olyan kedvesek voltunk és most nem. Majd megzabáltam, persze nem mutattam előtte. Mert fő a következetesség.
Tegnap eladtuk a kerti játékait: egy kisházat, csúszdát és homokozót, mert kinőtte ezért nem is igazán játszott már bennük, velük.
Ma megjegyezte, hogy" anya ugye milyen jó nagy hely lett a kertben?
Azért hiányoznak ám a játékok, adtam nekik egy puszit, csak a homokozónak felejtettem el."
Imádom a kis érzékeny lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése