Hogy is van ez?

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak -e erről, de mivel néha leírom gondolataimat ezért úgy gondoltam, hogy ezt is le lehet ide írni. Karácsonnyal, ünnepekkel kapcsolatos érzések ezek.

Gyerekkoromban nagy divat volt ünnepek tájékán a képeslapok küldése rokonoknak, számunkra fontos embereknek. Akkoriban nem nagyon volt más módja a jókívánságok átadásának. De mivel emlékszem, hogy ez gyakran úgy nézett ki, hogy jaj ennek is kell küldeni meg annak is, mert megsértődnek nem volt olyan nagy törés az életemben, hogy elmaradoztak a karácsonyi köszöntőlapok. Jött helyette a mobiltelefon és az azon küldött sms. Mivel eleinte több időt igényelt egy sms megírása boldog voltam, ha kaptam, mert amíg az az sms elkészült tudtam, hogy addig is biztosan rám gondolt az illető. Később a körsms-ek küldésével ez már egyre kevesebb időt vett igénybe, tehát a rám fordított idő egy két percről egy két másodpercre csökkent, de akkor is elégedett voltam hisz amíg kipipált az illető a listán, na addig is gondolt rám és még fontos volt, hogy küldjön nekem egy üzit, vagy verset, vagy karácsonyfát. Később az okostelefonok megjelenésekor vicces éneklő télapó, hóember, malac kívánt nekem kellemes ünnepeket. Ezeknek is nagyon örültem, mert hát na mégis eszébe jutottam az illetőnek. Aztán 1-2 éve kezdett az az érzésem lenni, hogy ezek az üzenetek már csak nekem fontosak, mert arra amit én küldtem szép számban jöttek ugyan válaszok, de én nem kaptam. Azt gondoltam biztos megelőzők mindenkit, mert ugye ő is akart írni csak én gyorsabb voltam. Az idén nagy karácsonyi sürgés-forgás közepette elfelejtettem sms-eket küldeni és nem jött egyetlen üzenet sem. Újév alkalmából is csak egy, és akkor most kell magamba néznem. Ezek szerint a barátaim csak nekem fontosak én nem vagyok nekik az? Vagy tényleg ennyire elkorcsosultak az emberi kapcsolatok, hogy már egy üzenetre sem futja? Vagy az fb átveszi mindenhol, az irányítást? De az ott küldött üzenetek nem személyesek, lehet aki felrakta rám pont nem is gondolt. Én like-olgattam, de valahogy nem éreztem, hogy ez nekem szól. Most nagyon nagyon szomorú vagyok, nem az üzenetek hiánya miatt, hanem a barátaim hiánya miatt, mert ezek szerint nincs olyan ember a családomon kívül, akinek hiányoztam, aki gondolt rám karácsonykor vagy szilveszterkor.