Akkor és most 2.

Még régebben, kb egy hónapja elkészült az "akkor és most "sorozat második része is. Ezen Fannit a középső lánykámat örökítettem meg akkor és most. 20 év telt el a két kép között. A színválasztás nem véletlen. Fanni mostanság a fekete, fehér, bordó színeket kedveli. A haja azóta igencsak megnőtt.

Most a két kép a dolgozószobám falát díszítik.

Még egy elem nincs kész. Remélem hamarosan az is elkészül. Legnehezebb dolgom fiam oldalával lesz.

Iskola 🏫

Elsős lett a legkisebb is. Nyáron hol akart menni suliba, hol nem. De a nem az nem opció, így ment. Első két nap még jó volt. Aztán a 3. nap összetűzésbe keveredett a padtársával. A 4. nap közölte, hogy a suli uncsi, mert nem úgy színezhetet ahogy akart, az ő megfogalmazásában szó szerint: "a suli uncsi, mert nem kreativkodhatok, a megadott színvilág uncsi, nem fantáziadús." Megjegyzem 7 éves. Hétvége után ma reggel alkudozott, hogy nem akar suliba menni. A könyötgéstől a síráson keresztül volt minden féle hangnem. Majd végül megkérdezte , hogy hány éves koráig kell suliba járnia. Hát ha anyjából indulunk ki akkor 30. Nyugtassatok meg, hogy jobb lesz ez.....

Akkor és most

Tagja vagyok egy scrapbook oldalon egy klubnak, ahol havonta kapok egy éppen aktuális témával kapcsolatos lapokat, kiegészítőket, clipboardokat tartalmazó csomagot. Ez a csomag augusztusban pont Lilien születésnapján érkezett meg.
Ezért rögtön adott is volt, hogy kiről készül el ez az oldal.

Nagy szeretettel készítettem, bár sokáig próbálgattam mi lesz a legjobb, végül ez lett belőle.

Gondolom van még mit tanulnom, de a gyakorlat teszi a mestert.

A többi gyerköcről is fog ilyen készülni az biztos.

Minialbum készült

Az elmúlt hetekben még a nyaralás hatása alatt álltam. A videó megszerkesztése után nekiálltam a fényképek albumba rendezésének. Ehhez egy minialbum ötletet választottam, ami azért tetszett, mert van benne egy cd-tok és így egyben lehet az album és az összes kép és videó.

Az album alapját meglévő kartonokat használtam fel, persze mikor kivágtam jöttem rá, hogy a hátulja fehér, ezért összefűzés után voltak fehér oldalak benne.

A feliratozás sajnos még nagyon nem megy

Kalandozás

A lényeg

Átlépni a határokat, azt jelenti, hogy olyan ételek kóstoltunk amit eddig nem akartunk/mertünk

Mókázás

Az élet apró örömei

Hétköznapi csoda

Nyaralunk

Delphin Imperial

Az idén is Törökországot választottuk  nyaralásunk helyszínéül. Sikerült pont akkor ott lenni, amikor a puccs kísérlet történt. Ebből mi semmit nem vettünk észre, csak a hazaút sikeredett kicsit macerásra a sok várakozás miatt.

Gondoltam, hogy itt leírom majd, hogy mennyire szuper volt és milyen sokat pihentünk és ettünk, pancsoltunk és szórakoztunk, de beszéljen most helyettem inkább a videó, amit nagy élvezettel raktam össze.

Delphin Hotel Imperial

UTAZÁS

Egy fantasztikus UTAZÁS-ban volt részem így csupa nagybetűvel, pedig az otthonomat csak 5 km-es távolságban hagytam el.

Hétfőn kezdődött, bár fizikailag ma már be is fejeződött, de azt gondolom, hogy egy sokkal hosszabb utazásnak alapozta meg a lehetőségét.

Hónapokkal ezelőtt jelentkeztem egy tanfolyamra, úgy gondoltam, hogy a babaúszást ez a tanfolyam szuperül kiegészíti. Akkor még nem is sejtettem, hogy hova kerülök.

Múlt héten megkaptuk a programot és akkor teljes bizonytalanság vett rajtam erőt. Tényleg nekem való ez? Tényleg azt adja amire számítottam? De így utólag be kell valljam sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.

Aki ismer tudja, hogy egy konzervatív, akadémikus gondolkodású ember vagyok, ezt bizonyítja a 4 diplomám, amiből 3 egészségügyi. A szakmámat tekintve védőnőnek tartom magam. Bár az utóbbi időben inkább vagyok babaúszó oktató, mint védőnő.

Lilcsi születésével elindultam ugyan egy új úton, de még messze nem közelítettem meg a komfortzónám határait.

Hétfőn becsöppentem egy közegbe, ahol hirtelen olyan emberek között találtam magam, akikkel eddig nem hozott össze sors mégpedig azért mert annyira más utat jártunk be, hogy esélye nem volt, hogy keresztezzék az útjaink egymást. Egészen 2016.06.20-ig.

Az első óra után azt gondoltam, hogy el innen de gyorsan, de valami mégis ott tartott és utólag azt gondolom, hogy nagyon jól tettem, SŐT...

Akkor most nevesítsük ezt a gyereket: Amerikai AquaNatal, melynek létrehozója Marina Alzugaray kubai származású, amerikai bába, delfinkutató. (Bővebben itt és itt.)

Aki pedig magát az oktatást tartotta az Noll Nandu, bába, az AquaNatal első és magyarországi trénere és még sok fantasztikus jelzővel illethetném őt.

Csodálatos belső utazáson vehettem részt a Ő kíséretében.Kiléptem a komfortzónámból és megtapasztaltam az izgalmas dolgokat. Azt hiszem meg kell köszönjem neki és 7 másik társamnak, hogy elindítottak az anya életszakaszomból a bölcs asszony életszakaszom felé. Korábbi bejegyzésemben, ahol a berlini kirándulásunkról mesélek, nem említettem meg Amrit-et, mert akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de így utólag igen nagy szerepe volt a mostani érzéseimben.
Amrit kiszámolta a tantrikus numerológiával a számaimat és sok olyan dolgot mondott, ami most nyert igazán értelmet.
Egy ideje próbálom megvalósítani önmagam és keresem a belső egyensúlyomat. Az eddigi életemet a keménység, határozottság, erő jellemezte, de az egyensúlyhoz szükség van a lágyságra, puhaságra. Ebbe az irányba indított el a babaúszás, de még nem kaptam meg még tőle a kellő lágyságot, amire ehhez az egyensúlyhoz szükségem van. Remélem az AquaNatal megadja a még hiányzó elemeket. Ha nem akkor keresek tovább.

Házi oltár a tanfolyam végére

Az oklevél amely bizonyítja, hogy most már AquaNatal oktató vagyok.

Lótuszvirág, amely a mi projektünk volt. Csodálatos élmény volt az elkészítése.

Miután kinyílt a lótusz, a 4 elem színeivel, az elemekhez tartozó jelképekkel és mindennel, ami a tanfolyam során szóba került.

Egy kis útravaló

A holdistennő segítségére mindig számíthatok

Ballagók könyve

Egy nagyobb projekten vagyok túl. Könyvet írtam. Na jó nem írtam csak csináltam. Azaz scrapbook technikával készítettem az óvónéniknek egy emléket az idén ballagó gyerekekről. Persze az enyém is köztük van.

Az elején amit tudtam, hogy kapok képeket a gyerekekről és hogy szövegként megkapom a szülőktől, hogy melyik csemete miért szeretett oviba járni,mindezt egy könyv formájába szerettem volna rendezni. A további koncepció teljesen homályos volt.

Aztán elkezdtem: beszereztem baglyos papírkészletet és még sok mindent ami baglyos, ha már ballagókról készül a könyv. Majd kinyomtattam a képeket és elkezdtem rendezgetni a képeket, meg a papírt, de nem nagyon akart kialakulni, hogy mi legyen. Aztán addig pakolásztam és vagdostam a papírokat, hogy jött az ötlet, hogy egy papírsárkányra teszem az egyik kisfiú képét. Teljesen véletlenül kiderült, hogy ennek a kisfiúnak a jele a lufi. A lufi és a papírsárkány is az égen száll és máris adott volt a koncepció, azaz a jeleket használom fel valamilyen formában mindenkinél. Rákerült hát az egyik oldalra a gyermek képe+jele, a másik oldalra a jel valamilyen formában és ide jött a név és a szöveg is. Természetesen a saját gyermekem oldalával kínlódtam meg a legjobban és azzal vagyok a legkevésbé elégedett.  Végül azért egy nagyon gyermeki és nagyon kedves kis könyv született.