Egyre jobban élvezem a babaúszás oktatást. Most már sikerélményem is van ilyen is és olyan is. Az egyik igazán nagy sikerélményem az a két babó, akik kezdetektől sírva fogadták a locsolást és a merülést, ami a későbbiekben sem változott. Így taktikát kellett váltanom, sokkal lassabban és óvatosabban próbáltam őket rávezetni a vízi élményekre. Közben a szülőkkel próbáltuk kideríteni, hogy mi állhat a sírás hátterében. Sokszor féltem attól, hogy a következő órára már nem fognak jönni, mert megelégelik a sírást, de szerencsém volt, mert a szülők kitartottak és két hónap után elértük, hogy már nem sírtak a babák, sőt a merüléseket is egyre jobban viselték. Legyen itt egy kép arról, hogy az egyik sírós baba mennyire élvezi már a víz alatti létet és kinyílt számára a vízi világ is.
Másik sikerélményem pedig az volt, hogy nem saját helyszínemen kellet beugranom helyettesíteni.
Az óra végén a már fél éve járó baba-mama páros anyukája megköszönte az órát és elmondta, hogy még soha nem mosolygott ennyit a babája az úszás alatt és nagyon élvezték az órát. Ezek a mosolyok adnak nekem erőt, töltenek fel élménnyel és energiával. Ezért érdemes csinálni ezt az egészet.
