I love Prága

Az úgy indult, hogy szülinapomra kaptam apától a varrótanfolyam mellé egy wellness hétvégét, de megfűztem őt, hogy inkább valami más legyen, mert vízben vagyok eleget és valami aktív pihenésre vágytam. Így jött Prága ötlete, már 10 éve szeretnél eljutni oda. El kezdtünk szállást vadászni a bookingon. Először szállodát néztünk, aztán felfedeztem, hogy milyen klassz apartmanok vannak Prágában, végül oda foglaltam két apartmant, mert anyukámékat is elvittük végül. Itt voltunk: http://www.anydayapartmentsprague.com

Első pillanatra Budapest feelingje van a városnak, hasonló épületek, a tisztaság is hasonló, mint nálunk, főleg a külső negyedekben. Viszont a belváros az valami csodálatos, nem győztük kapkodni a fejünket. Na itt már nem volt Budapest feeling. A házak csodálatosan rendben tartva, a homlokzatok rendesen karban tartva és nem csak 1-2, hanem az összes. Csak kapkodtuk a fejünket, hogy melyik ház homlokzatát, szobrait nézzük.

Érkezésünk napján csak Bencét tudtuk kikísérni Florenc pályaudvarra, mert onnan ment tovább Berlinbe. Kellemes rohanás volt a fél városon keresztül. Azért kihagytam volna, de így voltam nyugodt, hogy elérte a buszt és minden ok. A vacsorán az U Kalicha étteremben fogyasztottuk el, véletlenül találtuk meg ,elsőre nem is volt bizalomgerjesztő aztán kiderült, hogy az útikönyv szerint is egy közkedvelt étteremre bukkantunk rá. A hely igazi kiskocsma kockás terítővel, dohányfüsttel, Svejket idéző dekorációval és hangulatos zenével. Mellesleg az ételek és a sör is nagyon finom volt.

Második napon a program Vencel tér, Óváros tér, Tyn előtti Szűz Mária templom és zsidónegyed volt . Az Óváros téren a Városháza óratornyát gondolom említeni sem kell, nagyon szép. De az egész térnek és környéknek egy olyan hangulata van ami leírhatatlan. A tömeg vetekszik a velencei tömeggel a karnevál idején, de ez nem szegte kedvünket.

Tyn előtti Szűz Mária Templom

A zsidónegyed engem nagyon megérintett, van egy különleges vonzódásom ehhez a valláshoz, így számomra nagyon érdekes volt egy zsinagógát látnom belülről. Megnéztük azt a kiállítást mely a zsidó internáló  táborban élő gyerekek rajzaiból készült, nagyon megható volt. De ami nálam kiverte a biztosítékot az a Pinkasz zsinagóga a falára felírt  77 297 cseh és prágai zsidó neve , akiket elhurcoltak és soha nem kerültek elő a náci üldözések éveiben. Itt végig sírtam. 

Nem tudom, hogy mást is megérintett-e ennyire, vagy csak nekem van valamilyen különleges érzésem ezzel kapcsolatban. Nincs zsidó rokonom és nincs családtagom akit így vesztettem volna el, tehát erről az oldalról nem hiszem, hogy adott lenne ez az érzés.Viszont valami megmagyarázhatatlan sejtésem az, hogy előző életemben talán velem történtek meg ilyen szörnyűségek. 

Régi-új zsinagóga

A régi zsidó temető érdekessége, hogy 12 rétegben temették egymásra a halottakat, mivel csak ezen a kis területen temetkezhettek.

folyt köv.....

Más generáció!?

Sokat hallom és mondom én is a mai gyerekere, hogy egész mások mint mi voltunk, más generáció. De tényleg így van ez?

Az tény, hogy mi az abakuszon húzogattuk az ujjunkat, Ők a mobiltelefonokon, nekünk ünnepnap volt ha autóba ülhettünk, nekik ünnepnap van ha buszra szállhatnak. Nekünk a banán karácsonyi ajándék volt, Ők akkor örülnek, ha kakasos nyalókát kaphatnak. Én  naplónak írtam a titkaimat, Ők a facebookra írják....

Viszont van ami soha nem változik. A kicsi lányom valamelyik nap azzal fogadott az oviban, hogy a barátnője nem ebédelt és sírt is, mert nem kapott pöttyös kanalat. Megkérdeztem mi az a pöttyös kanál, erre Ő "tudod anya ami ott van a kanál hátulján az a karika" Rögtön eszembe jutott, hogy amikor Én voltam ovis, akkor az a pötty tojás volt és igen mindennap az volt a menő aki tojásos kanalat kapott. Aki pedig nem  kapott az  nehezen viselte, hogy aznap Ő nem kaphatott tojásos kanalat. Persze a domináns személyeknek gyakrabban volt, mint a visszahúzódó gyerekeknek. Tehát sok  minden változik, de azért minden mégsem.